Epés gondok

Az epehólyag kövesség az emberek mintegy 10–15%-át fenyegeti. Kialakulásának veszélye az életkor előrehaladtával, konkrétan 40 év felett ötévenként 3%-kal növekszik. Nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál, ennek feltételezhető oka részben a hormonális különbségben, részben pedig a terhesség epepangást okozó hatásában keresendő.

A táplálkozási szokások minden bizonnyal fontos szerepet játszanak az epe sűrűségének növekedésében, és az epesók kicsapódási hajlamának emelkedésében, ugyanis az emberen kívül a házi sertés is hajlamos epekövet növeszteni. A disznókkal pedig hagyományosan egy konyhán éltünk…

Az epe a zsírok emésztésre alkalmassá tételéhez szükséges. A megfelelő emésztés biztosítása érdekében igen helytelen az epe közreműködését nem igénylő, ún. „epekímélő” ételek kizárólagos fogyasztása. Ezért is igyekszünk betegeinket az egyoldalú, görcsösen „elvszerű” étkezési szokásokról lebeszélni: a könnyű, vegyes, változatos étrend, amely a fehérje, a szénhidrát és a zsírtartalmú összetevők élvezetes egyvelegét jelenti, minden szempontból a legegészségesebb és legmegfelelőbb, ugyanakkor biztosítja az epehólyag rendszeres kiürülését, „öntisztulását”.

Bár egyes családoknál a genetikailag meghatározott epeösszetétel az epekőképződést szinte elkerülhetetlenné teszi, az ésszerű, helyes táplálkozás, valamint a rendszeres, de nem megerőltető testmozgás csökkenti ezt a fenyegetettséget.

Az ún. „néma” kövek gyakran csak elhalálozás után – manapság az esetleges hasi ultrahang vizsgálat melléktermékeként – kerülnek felfedezésre. A tennivalók (és az életminőség) szempontjából a panaszokat okozó kövek mielőbbi, végleges megoldást igényelnek. Manapság az epekő felderítése általában nem ütközik nehézségbe. A kisméretű, s az epe utakba besodródható kövek epeút gyulladás, sőt heveny, súlyos hasnyálmirigy gyulladás veszélyét hordozzák, a nagyméretűek az epehólyagfal folyamatos irritálásával idült epehólyag gyulladást, olykor annak elrákosodását okozhatják. Az epehólyag gyulladása egy gócnak tekinthető más szerveken jelentkező távolhatásokkal, de előfordulhat még az epehólyag kilyukadása is. (Arany János élete alkonyán a hasán egy sipollyal élt, mert epeköve átfúrta az epehólyagfalat és a hasfalat, így egyszerűen kiesett a testéből.)

Az epekövesség gyógyszeres kezelése nem vezet sikerre, ezért az elmondottak alapján az is nyilvánvaló, hogy az epehólyag eltávolítása általában elkerülhetetlen. Ez a műtét rövid altatásban, a köldökön át bevezetett csövön keresztül, a hasfalon át bejuttatott manipulátor eszközök segítségével történik. Nem fájdalmas, nem megterhelő, és csak igen rövid – néhány napos – lábadozási időt igényel. A műtét során tehát a kővel együtt magát az epehólyagot is eltávolítja a sebész. Az epe utak ezután kitágulnak, „funkcionális epehólyag”-gá alakulnak, s a műtött beteg a további élete során az epehólyag hiányát nem érzi meg.

Epehólyag gyulladás kő nélkül is kialakulhat. Az esetek döntő többségében ezt az epe utakon felsodródó, vagy a véráram és nyirokkeringés útján odakerülő baktériumok okozzák, ritkábban más kórokozó (például a giardiának nevezett mikroorganizmus) is felelőssé tehető. Az epehólyag heveny gyulladása igen fájdalmas, lázzal járó megbetegedés, de antibiotikumokkal és görcsoldók, fájdalomcsillapítók szedésével gyorsan gyógyítható. Ebben az állapotban azonban az epehólyagot nem szabad gyakori és erőteljes összehúzódásra késztetni, a diéta mindenképpen szükséges. Ha a heveny gyulladás ismétlődik, az epehólyagban a gyulladás termékei kicsapódhatnak, és ez kőképződéshez vezet. Az epehólyagfal gyulladásos sérülésének másik veszélye az idült, gyógyszeresen ritkán meggyógyítható gyulladás kifejlődése. Ennek karbantartásához is kerülni kell bizonyos ételek fogyasztását, a panaszmentességet biztosító diétában azonban nagy egyéni különbségek fordulnak elő, ezért nem adhatunk általánosan alkalmazható, univerzális diétás receptet.

Az epebetegségek kezelése, gondozása orvosi feladat, mellyel a gasztroenterológia foglalkozik. A szakorvos a betegség eredetének és természetének felderítése után a kezelés teljes folyamatát a kezében tartja. Fontos kérdés, hogy a beteg időben kerül-e megfelelő ellátásra, hiszen ez nagyban befolyásolja további életminőségét.

 
Dr. Mádi-Szabó László
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk