„Nem vagyok beteg,
csak diabeteszes!”

 

ERŐS ANTÓNIA,
az RTL Klub műsorvezetője közismerten szép, energikus és mindig jókedvű.
Nehéz elhinni róla,
hogy már 10 éve cukorbeteg, s az ennek megfelelő szigorú étrendi és életmódbeli korlátok ellenére mind magánéletében,
mind feszített tempójú munkájában maradéktalanul teljes életet él. Nem marad ki semmiből, erről csoki barna színe is árulkodik, sőt bevallja, hogy napimádó…

Hogyan töltötted a nyarat?
Csaknem egész nyáron dolgoztam. Kollégámmal, Istvánnal osztozkodtam az augusztusi heteken, hogy mindkettőnknek jusson egy kis pihenés. Az Adrián voltam a barátaimmal. Számomra nagyon fontos a víz és a napsütés. Nekem valószínűleg nem ebben az éghajlati övben kellene élnem. Imádom a meleget, a napot, ott tudok igazán feltöltődni és pihenni. Szinte érzem, hogy gyógyít a napfény, tehát minél délebbre megyünk nyaralni, annál jobb.

Kedvenc időtöltésed?
Leginkább olvasás és torna közben tudok kikapcsolódni. Nagyon szeretem a mostanában divatos kerékpáros edzést, ami jót is tesz nekem. Rendszeresen tornázom vagy fitness teremben, vagy ha erre nincs idő, akkor otthon.
Egyébként a WHO legújabb állásfoglalása szerint nem csak hetente háromszor kéne mozogni, hanem intenzíven minden nap legalább 30–60 percet, ezzel ellensúlyozva a szervezetünkbe kerülő hihetetlen mennyiségű káros anyagot. Én ugyan nem számolom a kalóriákat, nem is fogyókúrázom, de azt tudom, hogy manapság sokszorosát esszük meg a századfordulón elfogyasztott mennyiségeknek Nekem szakmámból, jelenlegi munkakörömből adódóan, muszáj odafigyelnem a külsőmre, márpedig ez elképzelhetetlen mozgás nélkül. Szerencsés alkat vagyok, soha nem mérem a súlyomat, s nem is vagyok édesszájú, de biztosan el tudnék hízni, ha állandóan édességet ennék.

Mikor derült ki, hogy cukorbeteg vagy?
25 évesen, 1995-ben diagnosztizálták. Nem családi örökség, valószínűleg a stressz hozta ki belőlem. Egészen klasszikus tüneteim voltak: hirtelen testsúlycsökkenés, bőrszárazság, állandó szomjúság érzet, gyengeség, teljes anyagcsere felborulás. Hiába ettem, akkor is fogytam. Amikor kórházba kerültem rögtön inzulint adtak. Pontosan tudtam, hogy itt nincs apelláta, komoly változások előtt állok.

Mennyiben változott meg az életed?
Teljesen. Mindent át kellett formálnom. Naponta 4-5 alkalommal eszem, ha kell még többször is. Igyekszem 7-8 órát aludni, olyan rendszeres mozgást végezni, ami javítja a vérkeringésemet, hogy ne lépjenek fel érszűkületi problémák. Rendszeres orvosi ellenőrzés és pontos inzulinadagolás mellett odafigyelek arra, hogy mit eszem, s egyáltalán nem iszom alkoholt, nem dohányzom.

Szigorúan porciózod az ételeidet?
Ma már ez automatikusan megy, nem kell számolgatnom, ha ránézek egy tál ételre, nagy biztonsággal meg tudom állapítani, hogy mennyi benne a szénhidrát. Persze, ha nem lennék fegyelmezett, ez rögtön látszana a vércukor értékeken. Ha messzire utazom, mindig túlbiztosítom magam, van a hátizsákom tartalék, s olyan étel is, ami probléma esetén hirtelen megemeli a vércukorszintet. Ez minden cukorbeteggel előfordul, aki azt mondja, hogy nem, az hazudik. Ám pontosan ismerni kell, hogy mik azok a jelek, amik arra utalnak, hogy leesett vagy megemelkedett a vércukorszint. Általában a környezet is nagyon megértő és segítőkész, előfordult már, hogy egy fogadáson kicsit elcsúszott a vacsora ideje, s én kértem egy egytálételt, hogy pontosan 8 órakor tudjak vacsorázni. Még soha nem volt részem ilyen okból elutasításban.

Teljes értékű életet élsz, semmit nem nélkülözöl?
Igen, egyértelműen. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy nem is olyan szigorúak ezek az előírások, tehát nem kell rabszolgájává válni ennek az állapotnak. Ha kézben tudom tartani, akkor én irányítom a dolgokat. Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ne a betegségéhez igazítsa az életét, hanem formálja az életéhez a saját kezelését, az én felfogásom szerint ez egy rugalmas dolog.

Üzeneted cukorbeteg olvasóinknak?
Csak el kell határozniuk, hogy „én nem beteg vagyok, hanem egyszerűen csak diabeteszes és ezt kezelem”, s ettől minden megváltozik. Ők nem kevesebbek, gyengébbek, rosszabbak, vagy silányabbak, ugyanúgy megtehetnek bármit, csak egy kicsit jobban figyeljenek oda saját magukra. A legnagyobb problémát abban látom, hogy sokan – különféle kibúvókat keresve – egyszerűen kihagyják életükből a sportot, testmozgást. Kell, hogy legyen erre idejük és energiájuk, s éljenek szabadon – betegségtudat nélkül!

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk