Vigyázat!

Itt a nyár,
s vele a

Pillanatszerelem

A tavaszi fáradtság elmúltával szervezetünk nyárra már feltöltődik annyi energiával, hogy ezt a szerelemben is érezhetjük. A napfényes órák számának növekedésével jobb a kedvünk, aktívabbak vagyunk. A nyári szabadság alatt nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb napokat élünk át, s amint kipihenjük magunkat, több idő jut egymásra, a párunkra, illetve ismerkedésre azoknak, akik éppen nem élnek párkapcsolatban. A házaspárok közül sokan egész évben ezt a két hetet várják, amikor végre nem a napi teendők foglalják le őket, hanem egymásra is figyelhetnek, nagyokat beszélgethetnek, kipihenten szeretkezhetnek.

Szexuálpszichológusok tapasztalata, hogy nyáron az emberek inkább nyaralni mennek, mint terápiára, viszont szeptemberben hirtelen megnövekszik a rendelésre jelentkezők száma. Sokan a szabadság alatt „jönnek rá”, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukkal, amikor már nem lehet a fáradtságra fogni a sikertelenségeket.

Sokan „kihasználják az alkalmat”, hogy végre van szabad idejük, új emberekkel ismerkedhetnek meg, lakóhelyüktől távolabb, személytelenebbül próbálhatják ki magukat más szerepekben. Az egyedülállók közül sokan ilyenkor szinte „vadászatra” indulnak, könnyebben ismerkednek, lélekben még nem kötelezik el magukat, csupán nyári „futó kalandnak” tekintik az új kapcsolatokat. Emiatt a férfiak nem is szoronganak annyira ezektől az együttlétektől, mint amikor „komolyan” gondolják, s úgy érzik, hogy egy életre szóló kapcsolatnál teljesíteni kell. A szex ezért sokszor jobban sikerül!

A nők általában ilyenkor is elvárják, hogy a férfi újra jelentkezzen, hogy ne csak „egyéjszakás kalandról” legyen szó. Ha a férfi újra hívja őket, akkor megnyugszanak, nőiességüket nem érte csorba, hiszen a nőknek mindig lelki törést okoz, ha rájönnek, hogy „csak arra” kellettek. Vigaszul jegyezzék meg: az, hogy kívánatos nők voltak már első látásra, még mindig jobb, mintha észre sem vették volna őket! Természetesen a nőn is múlik, hogy hajlandó-e egy ilyen „kérész-életű” kalandra. Mindenesetre egy bizonyos tapasztalat szükséges ahhoz, hogy a nő meg tudja ítélni: a férfi heves udvarlása vajon csak arra az egy napra szól-e? Ugyanakkor milyen kellemes egy a rajongó, epekedő férfi szép szavait elhinni?

Mire érdemes odafigyelni?

Hajlandó-e a férfi megnyugtatni társát a megfelelő hygiénével, védekezéssel, a helyszín megválasztásával?

Aki velünk nem hajlandó óvszert használni az első alkalommal, az mással sem tette ugyanezt! Különösen az ilyen „gyorsan a lényegre törő” kapcsolatoknál az óvszer a fertőzésektől való védelem miatt szükséges, hiába szed hormonális fogamzásgátlót a nő! Ilyen esetben két ember nem bízhat meg feltétel nélkül egymásban!

Az sem mindegy, hogy hova akar „elcipelni” a partner, milyen helyszínt „szemelt ki"? Akinek ellenérzése van a helyszín megválasztásával kapcsolatban, az jobb, ha nem is megy tovább! Megérzéseinkre hallgatni kell! Aki csak attól fél, hogy ha nem hajlandó közelebbi kapcsolatra az első alkalommal, akkor elhagyják, az könnyen megjárhatja.

Érdemes még odafigyelni arra is, hogy a partner mennyire szívesen csókolózik? A csók a testi közelkerülés első intim megnyilvánulása.

A száj az egyik legfontosabb erogén zóna (a felsőajak rengeteg idegvégződést tartalmaz, gondoljunk csak arra, hogy a kisgyerek első évében leginkább a szájával érzékel, mindent a szájába vesz). A csókolózás fokozza a nemi vágyat, érezzük a másik illatát, ízét, ez egyben tapintás és hőérzékelés is. Az ember önkéntelenül lehunyja a szemét, amikor belemerül a csókba, ezzel már egy másik tudatállapotba kerül. Csókolózás közben a szivárvány összes színében pompázó érzés-kavalkádot fedeznek fel a szerelmesek egymásban, és hagyják, hogy az érzések magukkal ragadják őket vég nélkül…

A csók a partner első testi „felmérése”. Az érzékek, az ösztönök a „kémiánk” összeillik-e? Akivel jól esik a csókolózás, azzal valószínőleg minden további szex is jó lesz. Ha nem jó vele csókolózni, akkor valószínőleg nem is megy tovább a kapcsolat a szeretkezés irányába. A csók gyengédségek cseréje.

A lángoló szerelem időszakában, vagyis a kapcsolat kezdetén, a partner apró tulajdonságaira figyelünk, földöntúli boldogság vele együtt lenni, amikor csak tehetjük, megérintjük, megcsókoljuk. Semmi másra nincs igazán étvágyunk, csak egymásra!

A kínaiak a csókolózást ugyanolyan intimnek tekintik, mint a szeretkezést, ezért idegenkednek a nyilvános csókolózástól.
Már az ókorban is csókolóztak, a mővészeti alkotások (pl. vázarajzok) ábrázolják a csókot.
Indiában nagy kultusza volt a csóknak, a Káma Szútra, mint alapmű is tartalmaz ilyen rajzokat.
Az örömlányok nem csókolóznak, mert azt ők is túl intimnek érzik, a csókot inkább szerelmüknek tartogatják. A vendégek se igazán várják el a csókot egy ilyen fizetett helyzetben, hiszen ők is érzik, hogy az az igaz szerelem jele, amit nem lehet megfizetni.

"S átok a csók, átok az élet, ha nincs a csóknak mámora" – írta Ady Endre, s ez a pár szó is nagyszerűen kifejezi, hogy csak mikor, hogyan érdemes csókolózni.

Kívánom, hogy kedves Olvasóink a „pillanatszerelem” helyett inkább Petőfi érzéseit éljék át:

"Minek nevezzelek, ha ajkaimhoz ér
ajkadnak lángoló rubintköve,
s a csók tüzében összeolvad lelkünk,
mint hajnaltól a nappal és az éj?"

 

 
Dr. Pándy Mária
szexuálpszichológus
(06-1)-291-4308
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk