A folyadékbevitel jelentősége

Igyál,
ne szomjazz!

Itt a nyár, a hőség, a verejtékezés ideje, amikor testünket nemcsak kívülről, de még inkább belülről kellő mennyiségű „éltető nedűben” kell fürdetnünk!

Mi történik, ha szűkmarkúak vagyunk e téren?

Az eltérő folyadékigény és különböző folyadékfogyasztási szokások mellett minden korosztálynak megvan a jellegzetes folyadéka – és az azt gyakran kísérő elektrolit-hiányból fakadó veszélyállapota, ezek közül most a legjellemzőbbekre szeretném felhívni a figyelmet.

Kisgyermekkorban a legfőbb veszélyhelyzetet azok a gyomor- és bélrendszeri panaszok okozzák, melyek jellemző képviselője a nyári hasmenés, amely időben gyakran szorosan összefügg a szamóca és földieper, a görögdinnye és az őszibarack szezonnal.

Okozói leginkább vírusok, baktériumok és amőba jellegű korokozók.

Tünete a hasmenés mellett gyakori hányás.

A felnőttkori folyadék-vesztés egyik gyakori esete jelentős mértékű, tartós hőhatás mellett végzett fizikai munka közben lép fel.

Napszúrás esetén vagy sugárzó hő mellett dolgozóknál a jelentős verejtékezés mellett a legnagyobb folyadék-veszteséget a fejfájással, esetenként látászavarral, hányingerrel kísért hányás okozza.

Melegvizes gyógyfürdőzés során szinte észrevétlen a verejtékezés, amely szintén jelentős folyadékvesztést eredményez.

Idős korban a meleghatásból eredő folyadékveszteség mellett a szív- és érrendszeri megbetegedés, főként magas vérnyomás és szívelégtelenség kapcsán szedett vizelethajtó gyógyszerek is fokozhatják a folyadékhiányt.
Időseknél a nem kellő időben érkező folyadékbevitel még vissza nem fordítható mértékű agyi vérkeringési zavart is okozhat.

A folyadékhiányos állapot tünetei: száraz nyálkahártyák, a vérnyomás esése, melyet gyakran szívdobogásérzés, szédülés, látászavar is kísér, fáradékonyság, bágyadtság, esetleg beszűkült tudatállapot. (Ez utóbbi különösen a gyermekkori és az időskori folyadékvesztés kísérő tünete.)
Mint láthatjuk, a folyadék-hiányos állapot kialakulásának számtalan oka lehet, s ugyanígy következményei is igen sokrétűek.

Mit tegyünk és mikor?

Legjobb természetesen a folyadékvesztés megelőzése elsősorban a szélsőséges behatások kerülésével, az esetleges fertőzések kivédése az elfogyasztandó gyümölcsök alapos megmosásával, vízhajtó alkalmazása esetén a szakszerűen beállított folyadékfogyasztás.

A napi kielégítő folyadékbevitel semleges hőmérsékleti tartományban (24 °C) 25 ml testtömeg kilógrammonként. Ez leegyszerűsítve egy 60 kg-os embernél 1,5 litert, míg 80 kg esetén 2 litert jelent. A hőmérséklet emelkedése testfelülettől függően 1 °C-onként 3–5 ml-rel emeli a folyadék beviteli igényt.

Mit igyunk?

Elsősorban szénsav- és cukormentes, ellenőrzött minőségű folyadékot, ásványvizet, forrásvizet válasszunk. Az elektrolit-veszteséget mérsékelhetjük, ha italunkba literenként 1 teáskanálnyi csökkentett Nátrium tartalmú konyhasót keverünk. Ízesítésre 1–1 csepp citromlén kívül mást ne használjunk!

A megelőzés:

Kánikula esetén fedjük testünket jól szellőző, lehetőleg világos színű, természetes anyagból készült ruhadarabokkal. Védjük fejünket a napsugárzástól könnyű sapkával, kalappal. Tartsuk távol magunkat a sugárzó hőtől, kerüljük a hosszan tartó meleg fürdőket!

Mentsük, ami menthető!

A kiszáradás tüneteit észlelve sohase próbáljuk a folyadékhiányt csupán tiszta vízzel pótolni! Elnyújtott, 24–28 órás időtartam szükséges ahhoz, hogy a 2–3 literes folyadékveszteséget a fentiekben leírt sóoldattal fokozatosan pótolni tudjuk.
Idősebb korban, illetve szív- és érrendszeri betegségek esetén megelőzés jelleggel már a 24 C°-os hőmérsékleti középérték zóna felett napi 1 liter kombinált sóoldat fogyasztása megelőzheti a veszélyeztető vérnyomás ingadozás fellépését. Ezeket a betegségeket nyugodtan nevezhetjük a folyadék-vesztés szempontjából katasztrófaveszélyes állapotnak. Elkerülése a veszélyhelyzetet gyakran nem észlelők mellett a családtagok gondos odafigyelését igényli.
Vigyázzunk Rájuk! Velük gazdagabbak vagyunk!