Gyógynövények
az emésztés szolgálatában

Tárnicsgyökér A gyógynövény terápiának egyik igen jelentős területe a hatóanyagoknak a gyomorra és bélrendszerre kifejtett hatása. Számos gyógynövényt ismerünk, amelyek étvágygerjesztő és kiválasztást fokozó hatásúak. Ezek többnyire keserű anyagot tartalmaznak. A tárnics nemzetség tudományos neve a Krisztus előtti II. évszázadban élt Gentius, illír király nevéhez fűződik, aki a legenda szerint pestis gyógyítására használta. Hippokratesztől is vannak írásos adataink a használatáról, és értékes összetevői a középkori hazai és európai gyógyszerkincsnek is.

A tárnicsgyökér keserűanyagai fokozzák az emésztőnedvek elválasztását és az emésztés folyamatában résztvevő enzimek tevékenységét. Emellett epehajtó hatással is rendelkeznek, sőt újabban immun-modulánsként is jelentőséget kaptak. A keserűanyag-drogok és készítmények indikációs területei: az étvágytalanság, a gyomorsavhiány és az azzal járó gyomorhurut, továbbá az anorexia. A tárnicsgyökeret legtöbbször más növényi drogokkal kombinálva alkalmazzák, célszerű a főétkezések előtt 20-30 perccel édesítés nélkül fogyasztani.

Borsmenta A nyugati világ talán legnépszerűbb gyógynövénye. Már az egyiptomiak és a rómaiak is ismerték, de hivatalosan elismert gyógynövénnyé csak 1696-ban vált, egy brit botanikus leírása nyomán. A borsmenta egyike azoknak a növényeknek, melyeket a világ számos országában (Európában, Ázsiában és Amerikában) hatalmas területeken termesztenek. Gyógyhatásai közül az epehajtó, gyulladás-csökkentő, szélhajtó, baktériumok szaporodását gátló tulajdonsága jelentős, de széleskörűen alkalmazzák helyi érzéstelenítőként, hűsítőként is.

A modern fitoterápia a legváltozatosabb gyógyszerformákban alkalmazza a mentalevél teáját önmagában vagy kombinációban (pl. hányingercsillapítás, epehajtó, gyomor- és emész-tésjavító, szélhajtó), illóolaját és mentol komponensét (gargalizálók, orr- és mellkenőcsök, antireumatikus készítmények).

Szenna levél és termés A leggyakrabban alkalmazott növényi hashajtó drogok a szenna levélkéi és termései. Egyik fajtája anyalevél néven is ismert. A szenna fajok a lepényfélék családjába tartozó évelő félcserjék. Gyógyászati alkalmazásukról elsőként az arab orvosok tesznek említést, akik Alexandrián keresztül szerezték be.

Fontos tudni, hogy az idültté váló székrekedést, – amely a mai rohanó életvitelnek, a mozgásszegénységnek, a kis rosttartalmú ételek fogyasztásának, s a nem megfelelő folyadék bevitelnek gyakori következménye – nem helyes hashajtók szedésével megoldani. Indokolatlan és hosszantartó szedésük renyhe bélműködést, a só- és vízháztartás egyensúlyának megbomlását okozhatják. Így a szenna levélből és termésből előállított teaitalt vagy készítményeket sem helyes rendszeresen fogyasztani! Az ajánlott dózis, s az előírt időtartam betartásával, a tiltások figyelembe vételével alkalmazva viszont értékes lehetőséget jelentenek a bélrenyheség okozta székrekedés kezelésében. Használata terheseknek, szoptató anyáknak és 12 év alatti gyermekeknek nem ajánlott.

Prof. Dr. Kéry Ágnes