Gyógynövények
az emésztés szolgálatában

Tárnicsgyökér

A gyógynövény terápiának egyik igen jelentős területe a hatóanyagoknak a gyomorra és bélrendszerre kifejtett hatása. Számos gyógynövényt ismerünk, amelyek étvágygerjesztő és kiválasztást fokozó hatásúak. Ezek többnyire keserű anyagot tartalmaznak.

A tárnics nemzetség tudományos neve a Krisztus előtti II. évszázadban élt Gentius, illír király nevéhez fűződik, aki a legenda szerint pestis gyógyítására használta. Hippokratesztől is vannak írásos adataink a használatáról, és értékes összetevői a középkori hazai és európai gyógyszerkincsnek is.

 

A tárnicsgyökér keserűanyagai fokozzák az emésztőnedvek elválasztását és az emésztés folyamatában résztvevő enzimek tevékenységét. Emellett epehajtó hatással is rendelkeznek, sőt újabban immun-modulánsként is jelentőséget kaptak. A keserűanyag-drogok és készítmények indikációs területei: az étvágytalanság, a gyomorsavhiány és az azzal járó gyomorhurut, továbbá az anorexia. A tárnicsgyökeret legtöbbször más növényi drogokkal kombinálva alkalmazzák, célszerű a főétkezések előtt 20-30 perccel édesítés nélkül fogyasztani.

 

Borsmenta

A nyugati világ talán legnépszerűbb gyógynövénye. Már az egyiptomiak és a rómaiak is ismerték, de hivatalosan elismert gyógynövénnyé csak 1696-ban vált, egy brit botanikus leírása nyomán. A borsmenta egyike azoknak a növényeknek, melyeket a világ számos országában (Európában, Ázsiában és Amerikában) hatalmas területeken termesztenek.

Gyógyhatásai közül az epehajtó, gyulladás-csökkentő, szélhajtó, baktériumok szaporodását gátló tulajdonsága jelentős, de széleskörűen alkalmazzák helyi érzéstelenítőként, hűsítőként is.

A modern fitoterápia a legváltozatosabb gyógyszerformákban alkalmazza a mentalevél teáját önmagában vagy kombinációban (pl. hányingercsillapítás, epehajtó, gyomor- és emész-tésjavító, szélhajtó), illóolaját és mentol komponensét (gargalizálók, orr- és mellkenőcsök, antireumatikus készítmények).

Szenna levél
és termés

A leggyakrabban alkalmazott növényi hashajtó drogok a szenna levélkéi és termései. Egyik fajtája anyalevél néven is ismert. A szenna fajok a lepényfélék családjába tartozó évelő félcserjék. Gyógyászati alkalmazásukról elsőként az arab orvosok tesznek említést, akik Alexandrián keresztül szerezték be.

 

Fontos tudni, hogy az idültté váló székrekedést, – amely a mai rohanó életvitelnek, a mozgásszegénységnek, a kis rosttartalmú ételek fogyasztásának, s a nem megfelelő folyadék bevitelnek gyakori következménye – nem helyes hashajtók szedésével megoldani. Indokolatlan és hosszantartó szedésük renyhe bélműködést, a só- és vízháztartás egyensúlyának megbomlását okozhatják. Így a szenna levélből és termésből előállított teaitalt vagy készítményeket sem helyes rendszeresen fogyasztani! Az ajánlott dózis, s az előírt időtartam betartásával, a tiltások figyelembe vételével alkalmazva viszont értékes lehetőséget jelentenek a bélrenyheség okozta székrekedés kezelésében. Használata terheseknek, szoptató anyáknak és 12 év alatti gyermekeknek nem ajánlott.

Prof. Dr. Kéry Ágnes

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk