Immunrendszer
            és allergia

Immunrendszerünk legfontosabb feladatának a saját szervezet sejtjeinek, szöveteinek védelmét tartjuk a külső kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták) és a belülről támadó, burjánzó rosszindulatú sejtek ellen, amelyeket idegenként ismer fel.

Az „idegen” megkülönböztetése már az anyaméhben kifejlődik: svéd kutatók kimutatták, hogy ha a terhes környezetében magas a nyírfapollen koncentráció, a magzatban olyan sejtek fejlődnek ki, amelyek aktiválódnak a nyírpollen egyes fehérjéitől, vagy az édesanya által fogyasztott tehéntej, hal, földimogyoró miatt. Ez azonban nem allergia, csak annak jele, hogy már a magzatra is hat a külvilág. Amit megváltozhatatlanul örökölhetünk, az az allergiás hajlam.

A hajlamot a család betegségeiből valószínűsíteni lehet: egy szülő vagy testvér allergiája 25%-os valószínűséget jelent a születendő gyermek számára, ami akár 60%-ra is nőhet, ha mindkét szülőnek azonos allergiája, például asztmája van. Ma az orvosok két nagyon fontos tanácsot adhatnak allergiás családoknak: a legalább hat hónapig tartó anyatejes táplálást, és a csecsemő „passzív dohányzásának” elkerülését. Az újszülött környezetében a dohányzás négy-tízszeresére növelheti a későbbi légúti allergiák valószínűségét.

A külvilág káros, idegen anyagaival szembeni védekezést segítik a természetes úton lezajló fertőzések és a védőoltások, ugyanakkor ezt gátolja az immunrendszer „figyelmének” elterelésével például a korai tehéntejes vagy más, az anya tejétől eltérő fehérjéket tartalmazó étrend.

Ha immunrendszerünk túl korán találkozik nagy mennyiségű idegen fehérjével, működése kisiklik, és már néhány hetes korban kialakulhat ételallergia, ami ugyan 3–4 éves korra megszűnik, de a későbbiekben is hajlamossá teszi a gyermeket, a serdülőt, majd a felnőttet is másféle allergiák megjelenésére: előbb asztmára (már 4–5 éves kortól) , később az allergiás náthára, szénanáthára.

Nagyon sok vizsgálat támasztja alá, hogy környezetünk (elsősorban a levegő, a talaj, a víz és az élelmiszerek) fokozódó szennyeződése legalább annyiban hozzájárult a mai tragikus helyzet kialakulásához, mint az örökletes tényezők.

A leggyakoribb allergiás tünetek: a szem, az orr, a szájpadlás, garat viszketése, tüsszögés, könnyezés, orrdugulás az első években csak napokig tartanak, azonban évről-évre erősödni szoktak, és van, akit tíz-húsz éven keresztül kínoznak. Az is gyakori, hogy kezdetben csak egyféle anyaggal (például a mogyoróbokor pollenjével) szemben allergiás valaki, de a lista évről-évre bővül. Jelenleg a lakosság 15–20%-át érintik ezek a panaszok.

A másik nagy csoport a bőr kontakt allergiája, amely a lakosságnak legalább a 20%-át érinti. A legsúlyosabb tünetekkel a szerencsére ritka rovarméreg allergiák járnak, de sok kellemetlenséggel járhatnak az étel allergiák is.

Mindezek ellen a legtöbb, amit tehetünk, a megelőzés – például kisgyermekek esetében, hogy az allergiás hajlam ne váltson át igazi betegséggé. Akinek azonban felnőttként vannak tünetei, annak a lehetőségei nagyon beszűkülnek. A ma ismert gyógyszerek közül sokról kiderült, hogy nem csak tüneti szerek, de le is tudják fékezni (ha visszafordítani nem is) az allergiás folyamatot. Az immunterápiák csak bizonyos betegeknek okoznak (sokszor azonban tartós) tünetmentességet, esetleg gyógyulást.

A pollenszezonban segíthet a mindennapos hajmosás, a szellőztetés a korai órákban, amikor a lecsapódott éjszakai pára miatt a pollenek még nincsenek a levegőben, a pollen-szűrő az autókban, néha még egy pollenmaszk is. Előrehaladott kutatások folynak abban az irányban, hogy hogyan lehet az immunrendszer működésének átkódolásával, újraszabályozásával megszűntetni a kisiklott, túl erős és biológiailag céltalan allergiás reakciókat. Ezek a valóban gyógyító módszerek tíz éven belül már széles körben hozzáférhetők lesznek.

Prof. Dr. Nékám Kristóf
allergológus
Tel/fax: 06-1-335-0915

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk