Mindig a nő a hibás?

A Központi Statisztikai Hivatal népesedési adatai szerint hazánkban 1980 volt az az utolsó esztendő, amikor a lakosság száma még növekedett.

Az elmúlt 23 évben folyamatosan fogyott a népesség, és ez a tendencia a statisztikai előrejelzések szerint 2015-ig nem is fog megváltozni. A számok tükrében arra is fény derült, hogy az utóbbi 50 évben a meddő párok aránya megkétszereződött. Szociológiai felmérések arra mutatnak rá, hogy a gyermekvállalási kedv kevésbé csökkent, mint amilyen mértékben a meddőséggel kapcsolatos egészségügyi problémák nőttek. Az előbb felvázolt negatív változások mellett azonban egy nagyon fontos szemléletváltozás következett be hazánkban, melynek hatására a népesedéspolitika a társadalmi érdeklődés középpontjába került. Az 1970-es évek végén kialakult a család- és nővédelmi hálózat, később pedig a probléma megoldásának támogatására létrejöttek a meddőségi központok. 1984-es adatok szerint kb. 8400 nőt vizsgáltak meddőség miatt, ugyanakkor férfit csak 2800-at. Azóta sok, kedvező változás történt e téren.

Az andrológia hazai megerősödése a férfiak számára is lehetővé tette a korszerű vizsgálatok és kezelések igénybevételét. A diagnosztikai módszerek robbanásszerű fejlődése mára már igazolta, hogy hazánkban a meddő pároknál a férfi közel ugyanolyan arányban felelős a gyermekáldás elmaradásáért, mint a nő. Az elmúlt 30 év adatait figyelembe véve arra is fény derült, hogy a férfiak spermiumkoncentrációja folyamatosan és jelentősen csökken. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenlegi irányelve szerint a normális koncentráció alsó határa 60 millió/ml helyett 20 millió/ml értékre csökkent.

Manapság sokakat foglalkoztat a kérdés: mégis mi lehet ezeknek a kedvezőtlen változásoknak az oka? Az okok mindenekelőtt az életmód, illetve a környezeti hatások változásában keresendők. Az ondó mennyiségi és minőségi károsodásában, mint oki tényező, ma még mindig a gyulladásoké a vezető szerep. A szexuális úton terjedő betegségek számának folyamatos növekedésével a gyulladások jelentősége felértékelődött. A bakteriális megbetegedések mellett a vírusos és gombás elváltozások száma is folyamatosan növekszik. Bár az antibiotikumok, vírus- és gombaölő szerekre általában jól reagálnak, mégis a folyamat egy véget nem érő versenyfutáshoz hasonlítható.

Az életmódbeli és környezeti hatásoknak fontos szerepük van a stresszhelyzet kialakulásában. Nagyon leegyszerűsítve: ezek a hatások ún. szabad gyökök felszabadulásával hozhatók összefüggésbe, amelyek a ma már ismert hatásmechanizmusok során az ondósejtben károsodást okoznak. A környezeti ártalmak egész sora vezethet férfimeddőséghez. Így a táplálkozás során a szervezetbe jutó hormonok kedvezőtlen hatásairól ma már sokat beszélnek, de a környezeti szeny-nyeződés (víz, levegő, talaj, élelmiszer), munkahelyi mérgek, élvezeti szerek (dohányzás, alkohol), kábítószerek, bizonyos gyógyszerek, hőhatás, vibráció, magasfeszültség, ionizáló sugárzás és bármennyire furcsa, de maga a monitor/képernyő használat, amely a munkának és szórakozásnak egyaránt eszköze, is bizonyítottan jelentős károsodást okoz az ondósejt képzésben. Az ártó tényezők sora végeláthatatlan. Felmerül a kérdés: van-e megoldás ezekre a problémákra?

A válasz az esetek jelentős részében igen. Azonban minden termékeny korú embernek tudnia kell, hogy a reprodukciós egészség egy törékeny virágszál, amelyre vigyázni kell.

Tisztelt leendő Anyukák, Apukák, ha Önökben az előzőekkel kapcsolatban bármilyen kérdés merül fel, és arra választ is szeretnének kapni, forduljanak bizalommal szakemberhez.