Érzékelésünk fejlődésének fokozatai

Magzati emlékeink…

Már régóta rendelkezünk tudományos ismeretekkel a méhen belül fejlődő kis „jövevényről”. Eleinte embriónak hívjuk, majd a 12. terhességi héttől magzatnak. Ez egészen a baba megszületéséig tart. A vízválasztó a köldökzsinór átvágása, innentől már önálló életre képes újszülöttről beszélünk.

A külvilág hatásai tulajdonképpen a fogantatástól kezdve, a méhen belül is befolyásolják a kis élet alakulását. A hatás attól függ, hogy melyik terhességi hétben járunk éppen. Az embrionális és magzati fejlődés során meghatározóak az idegrendszer fejlődési stádiumai, illetve a különböző érzékszervek kialakulásának időpontja is.

A 12. terhességi héttől kezdve látható, hogy a magzat gyomra folyadékkal telik meg, ez több szempontból is fontos. Egyrészt bizonyítja, hogy a nyelőcső átjárható és a baba szájába került magzatvizet képes lenyelni. Másrészt fontos az elsőként kifejlődő ízérzékelés szempontjából is. A nyelv ízlelőbimbói a 16–18. hétben már nagyszámban vannak jelen, és a 20. terhességi hétre a magzat ízérzékelése megközelíti az újszülöttét.

A magzatvíz íze természetesen meghatározó a baba számára. Főként a benne nagy mennyiségben jelen lévő glikogén miatt, édeskés ízt éreznek. A kismama étrendjében esetleg szereplő intenzív fűszerek, növényi kivonatok (mustár, fokhagyma stb.) megváltoztathatják ezt a megszokott ízt. Természetesen a magzaton belüli körforgás, s így optimális esetben a vesék kiválasztófunkciója is működik, tehát belepisilnek a magzatvízbe.

Az érzékszervek fejlődésének következő állomása: a hallás kifejlődése. A 18–20. héttől már mind a belső, mind a külső hallószervek kialakulnak, és a 22. terhességi hétre a babák egyértelműen beazonosítják édesanyjuk szívműködését. Ennek látványos bizonyítéka az újszülött, aki a megszületést követő hangos sírás után édesanyja mellkasára helyezve – a jól ismert szívhangok hatására – elcsendesül, megnyugszik. Hasonlóan szemléletes a következő kísérlet:
Az édesanya minden lefekvéskor egy kis csengő dallamot játszott le magzatának, aki ezt a méhen belül végighallgatta. A dallam azonosult számára a pihenéssel. Megszületése után az esti lefekvéskor ágya mellett ugyanaz a dallam szólalt meg, melyre egyértelmű megnyugvás és elcsitulás volt a reakció. A 24. terhességi héttől a magzat már a külvilág hangjait is hallja. Erős zaj élénk magzatmozgást, nyugtalan állapotot eredményez. Ultrahang vizsgálattal az arc vonásait tanulmányozva, egyértelműen látható a változás.

Az anyák tapasztalhatják, hogy kisbabájuk összerándul, ugrik egyet, ha bekapcsolják a porszívót, a mixert vagy becsapják az ajtót. Kellemes hangingerekkel kedveskedhetnek, ha énekelnek vagy komolyzenét játszanak neki. Ugyanilyen meghatározóak a külvilág különböző zajforrásai, például a közlekedés, egy koncert „zaja”, a háztartási gépek hangja, sőt egy hangos kiabálás is. A babák egyértelműen beazonosítják édes-anyjuk hangját, de megismerik az édesapát is.

Szintén jelentős az idegrendszer fejlődésében a tapintás-érzékelés. Testmozgások már a terhesség 9. hetétől vannak, a végtagmozgások pedig a 10. héten jelennek meg. Minderről azonban a kismamák csak a soron következő ultrahangvizsgálatokon bizonyosodnak meg. Általánosságban elmondható, hogy a magzatmozgásokat csak a 18–20. héttől szokták érezni.

A magzatnak a szabad mozgásra a magzatvíz biztosította tér ad lehetőséget. Az érzékelés tanulására pedig a méhfal, a lepény és a köldökzsinór tapintásával, illetve saját testének felfedezése során van lehetősége. A magzatok a méhen belül gyakran szopják az ujjukat, vagy játékosan kinyomják testrészeikkel a méhfalat, amivel válaszra inspirálják az anyát.

Érdekes a fény méhen belüli érzékelése. A magzat szeme leginkább zárt. Kevés fény szűrődik be a külvilágból, azonban az erős fény mindenképpen felkelti a magzat érdeklődését. A fény leginkább vöröses árnyalattal jut be, de általában sötét van. Ezért érdemes megszületéskor a szülőszoba fényforrásait csökkenteni, és nem fényáradatban várni a megszülető babát.

Beszélhetünk még a neuro-hormonális rendszer folyamatos, magzati életre gyakorolt hatásáról, amely az anya-magzat kommunikáció speciális területét jelenti. Legszemléletesebb bizonyíték erre a baba megszületésének időpontja. A sok teória közül a leginkább elfogadott szerint, bizonyos anyai hormonszerű anyagok a méhlepényen átlépve a magzati keringésbe jutnak. Amennyiben a baba érett a megszületésre, átalakítja a kapott anyagot, és az visszajut az anyai keringésbe. Abban az esetben, ha az anya is felkészült a baba „fogadására”, akkor az anya központi idegrendszerének egy területe méhösszehúzódást kiváltó anyagokat szabadít fel és megindul a szülés.

A sok-sok inger, amely a magzatot a méhen belül éri, egy speciális memóriaterületen raktározódik el. Ennek léte már bizonyított, de az onnan felszabaduló emlékképek ma még a pszichiátria speciális kutatási témáját jelentik, illetve pszichoanalízissel foglalkozó szakemberek számolnak be e téren végzett kutatásaik érdekes eredményeiről.

Dr. Szőnyi György
Szülészeti-Nőgyógyászati Prevenciós
Tudományos Társaság
www.sznptt.hu
Bejelentkezés: 06 (30) 388-1863
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk