Kaszás Attila:

„Az egészség – nagy kincs!”

"Az egészségnél nincs nagyobb kincs”, ez nem közhely, mélyen egyetértek vele. Egészségesen élni, vigyázni erre a kincsre komoly kihívás, de ez a színészi szakmával teljességgel összeegyeztethetetlen – tárja szét karjait Kaszás Attila öltözőjében, épp az esti Bánk bán előadásra készülődve.
Gyönyörű álom a stresszmentes életvitel, csakhogy mi az idegrendszerünkből élünk. Szép gondolat a megtervezett étrend, de mit tegyünk, ha este 11 után leszünk farkaséhesek, és akkor jaj a hűtőnek. Így aztán az ember megpróbál legalább tüzet oltani, gyógytornázik és fogcsikorgatva elmegy az uszodába.
 
„Mi az idegrendszerünkből élünk... ”

Gyógytorna? Hiszen olyan egyenes tartással jár!
Igen, 23 éves korom óta küszködöm egy gerincproblémával, így reggelenként be kell mozgatnom magam, nyújtógyakorlatokat végzek, hogy elmúljon a szokásos izomgörcs, s munkába indulhassak.

Szigorú napi beosztás szerint él?
A beosztásom a munkámhoz igazodik, egyébként igyekszem pontos lenni, mert nem szeretek másokat megvárakoztatni, hiszen csapatmunkában dolgozom.

És az étkezés?
Időnként tartok egy kis tisztító kúrát. Most ismerkedem a vércsoport szerinti diéta gondolatával. Határozottan tetszik, hogy személyre szabva próbáljuk kialakítani az étrendünket, hiszen nem va-gyunk egyformák. Az általánosításoktól ebben az esetben is irtózom.

Mi a vércsoportja?
Nem tudom, majd utánanézek. Egyébként is a szervezet jelzi, hogy mire van szüksége. Érdemes odafigyelni belső igényeinkre, melyek néha hiányt, máskor pedig túltelítettséget jeleznek.

 

Hogyan tud kikapcsolódni?
Akkor kezdődik számomra a pihenés, amikor három összefüggő nap után van még egy negyedik is. Hamarabb, nem tudok kiengedni, elfelejteni mindazt, amit egész évben csinálok. Ilyen pedig csak nyáron van, amikor 3 nap után igazán el merek kezdeni nyaralni..

Hobby?
Most ismerkedem a búvárkodással. Halak jegyében születtem, vizes ember vagyok, csak a vízparton érzem jól magam, ott tudok csak pihenni. Évad közben – ha tehetem – biciklizek, ki a szigetre vagy a budai helyekbe, de itt a színházban is van lehetőség egy kis relaxációra. Ma este például „meghalok” az első felvonás végén, így a taps-rendig a szaunában lazítok.

Mit csinálna másképp?
Ha újra kezdhetném? Későn érő típus vagyok. Sokkal tudatosabban próbálnék élni. Fiatal éveimet teljesen önfeledten, csapongva éltem, és nem végeztem el magamon bizonyos munkákat. Most már nem lennék rá képes, például letenni egy angol felsőfokú nyelvvizsgát, fiatalon ezt ellustálkodtam. Nyomaszt az is, hogy nem mentem el egy évre hátizsákkal világot látni, csak úgy stoppolva…

Családi élete?
Jó lenne, ha lenne gyermekem. Alapküldetésünk, hogy ha már kaptunk életet, tovább is adjuk azt.

Örülne, ha majd gyermeke is színész lenne?
Csak az számít, hogy boldog legyen. Azért, óvnám a színháztól. Kicsit megkopott már az illúzió. Az emberek kevésbé fogékonyak, felvértezik magukat a hétköznapok támadásai ellen, és egyre nehezebben tudnak megszabadulni ettől a páncélzattól, ha beülnek a nézőtérre. Megszokták, hogy ha nem értenek valamit, azonnal átkapcsolnak másik csatornára. Gyakran elfelejtik, hogy a színház kétirányú játék, csak kapni jönnek: – „szórakoztassatok!” Így az egész show-bussinessé degradálódhat, miközben az igazi értékek elvesznek. Hogy ez ne így történjen? Hiszen ezen munkálkodunk…

 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk