Dr. Lángfy György:
– „Már hat éve tanulok járni!"

Harmonikus járás

A szervezet ideális energiaszintjének csökkenése gyakran eredményez járászavarokat. A leggyakoribb „járásmódok” közül válasszunk ki néhányat, s keressük meg ezek kialakulásának okát, majd találjunk megoldást megelőzésére vagy megszűntetésére.

1. „Kopogós” járás: lépéskor sarkunkra zuhanunk, ha feszített csípővel, „dölyfösen” kitoljuk hasunkat, vagy testünk súlypontja (valahol a medencében) hátrébb kerül (pl. egy nehéz hátizsák miatt), de lehet az is, hogy „nehezebbik felünket” pótkocsiként húzzuk magunk után hajlított csípő vagy merev boka miatt. Arra kényszerülünk, hogy lábfejemelő izmunk megfeszüljön, majd lábujjhegyre emelkedjünk. Ez a „típushiba” a lábszár feszítő izmainak nyújtásával (1. gyakorlat), valamint a csípő (2. gyakorlat) és lábszár (3. gyakorlat) hajlító izmainak nyújtásával javítható. Érdemes elsajátítanunk elődeink járási szokását is, ahol a hátratett kezek eleve jó tartást biztosítottak (4. gyakorlat). Mindezek eredményeképpen járásunk „suhanóvá” válik.

2. „Vonul” az, aki arisztokratikusan jár, mert valamennyi paragrafust, előírást mindig szigorúan betart. Találó német és átvett magyar szóval ez a „forsriftos járás” (Vor-schrift = előírás, paragrafus). Aki így megy, megfizeti az árát, mert járásmódjából hiányzik a ciklikus mozgások ún. „pihenő fázisa” (5. gyakorlat). Mikor egyik lábán támaszkodik, másik oldali csípőjét nem engedi le. A szükséges pihenő szakasz hiánya következtében a medencét tartó izmok kimerülnek, és ún. fáradásos rövidülést szenvednek – ez a legkisebb farizmot és a pólyafeszítő izmot érinti. Legfontosabb jelzése a csípőtányér szélétől, csípőtől a térdig, vagy tovább a bokáig lesugárzó szinte elviselhetetlen fájdalom. Mindez kezelhető vagy megelőzhető az említett izmok nyújtásával (6. gyakorlat), és álló helyzetben, majd járáskor is a nem terhelt alsó végtag csípőjének leengedésével (5. gyakorlat).

3. „Befelé csámpázunk”, ha mindkét lábfejünk ebbe az irányba fordul. Leginkább a nagy farizom gyengeségének következménye, amit hason fekve hajlított vagy egyenes térd mellett lábemelésekkel erősíthetünk meg. Okozhatja azonban a csípő hajlító izmainak rövidülése is, amikor a lehetséges megoldást ezen izmok nyújtása jelenti (lásd 2. gyakorlat).

   
1/a. gyakorlat   1/b. gyakorlat   1/c. gyakorlat
   
2. Csípő hajlító izmainak nyújtása   3. Lábszárhajlító izmok nyújtása   4. gyakorlat
     
5. gyakorlat   6. gyakorlat   7. gyakorlat   8. gyakorlat

A járás fentiekben leírt helytelen változatai gyakran okoznak fáradásos izomrövidülést, mely formaváltozást, duzzadást, fájdalmakat, sőt akár fáradásos csonttörést is okozhat.

a) Elülső sípcsonti izom rövidülése esetén a fájdalom a lábszár elülső részén jelentkezik, irritálja a bokaízületet, mely megdagad, és fáradásos törés jöhet létre a lábtő- (sajkacsont), illetve a lábközépcsontokon, sőt még a sípcsonton is. Olyan bizarr a fájdalom megjelenése, hogy sokszor csak a röntgen-felvétel deríti ki a közvetlen okot. Kezdetben az 1. gyakorlat segít, ha a lábfejet a lábszárral egyvonalban helyezzük el (1/b. gyakorlat). Itt említjük meg, hogy még véletlenül sem szabad a sarkak közé ülni kifelé fordított lábfejjel (1/c gyakorlatból kiindulva), mert térdízületben kifordíthatja egész lábszárunkat, s rendkívül súlyos károkat okozhat a térd- és bokaízületekben egyaránt!

b) A hátsó sípcsonti izom rövidülése – különösen az előzővel együtt – megemeli a lábfej belső részét és járáskor a láb külső élét terheljük (itt kopik a cipő). Hatására lelapul a talp külső és harántboltozata. Nagy baj, hogy előre kényszerül a belboka (antepozició), túlterheli a lábszár hajlító izmait és sarokfájás, vádliban izomszakadás, sőt Achilles ín degeneráció /szakadás is lehet a következmény. Megelőzésre és a kezdeti panaszok csillapítására a 3. gyakorlat alkalmas.
Fontos, hogy hasonló esetekben, amikor az ízületi és izomzati reflex-egyensúly zavart szenved nem elégséges csak az izmok nyújtása, hanem szükséges lehet manuál terápiás beavatkozás is (Viofor terápia, Aquafit terápia), vagy az izmok maximális fájdalmi pontjának (ún. Trigger-pontok) Seyffarth-féle infiltrációja is.

c) Túlterhelődhetnek a külső lábszárizmok is. Előre kényszerítik a külbokát, ami fokozza túlterhelésüket és melegágya a lábboltozat belső íve lelapulásának (lúdtalp). Nyújtása csak speciális technikával (7. gyakorlat) „stretching”, „analitikai gimnasztika” lehet eredményes. A felsorolt izmok kengyelszerűen helyezkednek el.
Ezen izmok nyújtása után elengedhetetlen a működési erő- és koordinációs egyensúly helyreállítása (8. gyakorlat).

Mindezek csak megteremtik a feltételét annak, hogy mozgásunkat egyetlen karmester, a medencében elhelyezkedő „test-súlypont” irányítsa. Ekkor már öröm a járás, a futás. Olyan, mintha légpárnákon, panaszmentesen, légiesen közlekednénk. Mi történt valójában? Elindultunk a „földi pokol"-ból a „földi mennyország"-ba vezető úton. Sok sikert, kitartást kívánok!

Bíztatásként elmondhatom, hogy 30 éves koromban már 20 perc állás után megfájdult a derekam, több „tyúkszemem” volt, mint lábujjam. Immár hat éve tanulok járni, s manapság napi tíz óra álló munka után sem fájdul meg a derekam. Az Olympiai Játékok és a Paralympia Sydneyben érmekkel igazolta a módszert, s hogy „van benne valami”.

 

Dr. Lángfy György
Konzultációra bejelentkezés:
06 (70) 385-5020
 
     
 
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk