|   Tejcukor (laktóz) érzékenység   |   Tavaszi energia rügyekben, hajtásokban   |

Kedves Olvasók! Egészségposta rovatunkhoz az elmúlt időszakban igen sok levél érkezett, melyekre szakértőink névre szóló levélben küldték el személyre szabott válaszaikat, jó tanácsaikat. Tejcukor (laktóz) érzékenység

Egyre több szülő, nagyszülő kér tanácsot tejcukor érzékeny gyermekekkel kapcsolatban. Sokan leírták, hogy gyermekeiknél, unokáiknál – amíg szoptak – lényegileg nem volt semmi baj, ám úgy három-négy éves kortól kezdve, de öt-hat éves kortól már kifejezetten megromlott az emésztésük, gyakori lett a hasfájás, a gázosodás, a hasmenések. A gyermekek fejlődése lelassult, test szerte gyulladásos, ekcémás bőrelváltozások jelentek meg (főként könyök- és térdhajlatban), amit semmiféle kenőccsel nem lehetett elmulasztani. A gondos orvosi vizsgálat megállapította a tejcukor érzékenységet. A leggyakoribb kérdés, hogy miért alakult ki ez a probléma, s hogy mikor és mennyi tejet, tejterméket fogyaszthatnak az ilyen gyermekek.
Az ember, s valamennyi emlősállat örökletesen, csak a szopás ideje alatt képes lebontani a tejcukrot, a laktózt. Ezt a feladatot a laktáz enzim végzi el. A laktózból glükóz és galaktóz – vízben oldódó egyszerű szénhidrátok – keletkeznek, amelyek egy bonyolult rendszer segítségével az ún. ATP szintézisben játszanak szerepet. Az ATP egy olyan biokémiai anyag, amely végső soron a szervezet energia ellátásáért, a sejtek normális belső égési folyamataiért felelős. Az emberré válás korai szakaszában, amikor még nem volt – az állatok háziasítása révén – a háztartásokban tej, addig az embereknek az emlősállatokkal azonos genetikai konstrukciója volt, s lényegileg senki sem tudta a tejet az elválasztás, a szoptatás befejezése után megemészteni. Genetikai kódunk azonban nem állandó. A környezeti hatásokhoz a szervezet az idők folyamán valamilyen módon alkalmazkodott. Ennek eredményeként megjelentek az olyan genetikai variánsok, akiknél a tejcukor bontásához szükséges laktáz enzim a későbbi életkorban is megmaradt. Nemzetközi kutatások bizonyították, hogy a Föld lakosságának van olyan része, ahol a népcsoporton belül azok vannak többségben, akik felnőtt korban is rendelkeznek tejcukor bontó enzimmel, ám vannak olyan térségek, ahol a lakosság szervezetében máig sem következett be ez a változás. Az ő emésztésük jellemzője, hogy a tejcukor nem emésztődik meg a vékonybélben, hanem a vastagbélben rothad – ennek tünetei közismertek. A tejcukor érzékenység fentiekben leírt tünetei általában 2-3 évesen jelentkeznek először, és 4-6 éves korra válnak teljessé. Felvetődik a kérdés, akkor mi a teendő? Ehet e tejterméket az ilyen gyermek, vagy örök időkre el kell tiltani a tej és tejtermékek fogyasztásától?
A kérdésben benne van a válasz is: tejet nem, de erjesztett tejterméket fogyaszthat, mert ezekben a termékekben a tejcukor már az erjedési folyamatoknál felhasználódott. A napi táplálék részét képezhetik a tejet helyettesítő, gabonából készült italok, illetve a laktózmentes termékek is.
Természetes, hogy a sajtok, a joghurt és kefir fogyasztása az ilyen gyermekeknél először csak kis mennyiségben, úgynevezett próba, vagy szoktató mennyiségekkel kezdődjék, mert az emésztő rendszer mikroflórájának időre van szüksége, hogy hozzászokjon minden új élelmiszerhez, s csak akkor emeljük az adagot, ha nem tapasztaltunk kellemetlen mellékhatásokat.

|   Tejcukor (laktóz) érzékenység   |   Tavaszi energia rügyekben, hajtásokban   |

Tavaszi energia rügyekben, hajtásokban

Sokan érdeklődtek a télvégi vitaminpótlás természetes módszereiről. Javaslatom egyszerű, nézzünk körül a természetben, ahogy elődeink tették.

Évmilliókkal, évezredekkel ezelőtt az előember és az állatok lényegileg egy koszton éltek. A hosszú tél után, elraktározott táplálékok szűkében a tavasszal először megjelenő hajtásrügyek, virágok jelentették az életben maradás, az erőgyűjtés lehetőségét. Minden növénynek van egy olyan életszakasza, amikor energetikailag a csúcson van, ez pedig nem más, mint a csírázás és rügyezés időszaka. Kémiai analízisekből tudjuk, hogy a vitaminok, a szervalkotó makro- és mikroelemek, meg az enzimek ilyenkor lényegesen nagyobb koncentrációban vannak jelen, mint a fejlődés későbbi szakaszaiban. Koncentrált szerves sav, keserűanyag és alkaloida tartalmuk elősegíti a télen elsalakosodott szervezet megtisztulását. Bátran csíráztassunk otthon gabona magvakat: napraforgót, pillangósokat, keresztes virágúakat. Általános egészségi állapotunkat javítja, ha naponta annyi deka csírázó magvat fogyasztunk, ahány kilósak vagyunk. A természetben, kellően ellenőrzött, tiszta, kemikáliáktól mentes helyen, a teljesség igénye nélkül a következő ehető hajtásokat, rügyeket, virágokat válasszuk: hársfa, fűz, nyírfa, nyárfa, bodza, csalán, vadrózsa, ibolyafélék, medvehagyma, ragadós galaj, lucerna, gabonafélék, cseresznye, (vad)alma, (vad)körte, mandula, szilva, birs, szőlő. Ha nem vagyunk biztosak a növények fajtájában, kérjük hozzáértő segítségét. (A burgonya csíráját mérgező szolanin tartalma miatt tilos fogyasztani!) A csírákból, rügyekből először csak pár szemet fogyasszunk, figyelve testünk reakcióit. Kedvező fogadtatás esetén már ehetünk bővebben. Önmagunk megfigyelése útján pár év alatt saját szakértőnkké válhatunk!

Béky László

|   Tejcukor (laktóz) érzékenység   |   Tavaszi energia rügyekben, hajtásokban   |