Enni jó!

„Gasztronómiai alapigazság, hogy ami egészséges és könnyű, annak nem kell feltétlenül íztelennek lennie. Ha valakinek a saláta szóról mardosó éhség és unalmasan fonnyadt levelek jutnak az eszébe, azt arra kérem, hogy új könyvemből legalább a diódarabokkal, sajtos zsemlekockákkal, körtefalatokkal, meg csirkecsíkokkal teli spenót-salátát kóstolja meg.”

Évek óta nap, mint nap otthonunk vendége Stahl Judit. Tudósított már háborúkról, békekötésekről, parlamenti csatározásokról és választásokról. Ezúttal azonban ő invitál bennünket „lakásának legfontosabb részébe” – a konyhájába. Jelmondata: „Finomat, gyorsan és egyszerűen.”

Enni jó című nagysikerű könyvét követően megjelent második szakácskönyvében bemutatja, hogyan lehet mai felgyorsult világunkban is megtalálni az étkezés örömét.

Könyvéből kiderül, mennyi minden fér bele bő fél órába. Receptjei között ínycsiklandó húsételek, olaszos tésztavacsorák, kényeztető édességek éppúgy találhatók, mint tartalmas saláták és vendégváró falatok. A könyv különlegessége, hogy a jóízű, gyors fogásokat előzetesen amatőr próbafőző csoport is tesztelte. A többszörösen kipróbált ételek nemcsak azokat csábítják majd a konyhába, akik amúgy is rendszeresen főznek, hanem azokat is, akiknek az otthoni étkezést eddig csak a szendvicsek vagy a mikróban fölmelegített vacsorák jelentették. Hiszen nemcsak enni, hanem főzni is jó.

„Gyorsan, valami finomat!” című új könyvem azoknak szól, akik szeretik, ha egy finom étel elkészítése nem tart sokkal tovább annál, mint amennyi idő alatt eltűnik a tányérról. Saját példámból tudom, hogy egyre többen vagyunk ezzel így. A ráérős napokon persze én is boldogan alkotgatok a konyhában, de ha fáradtan esem haza, egyszerűen semmi kedvem a hosszadalmas főzőcskéhez. Új könyvembe ezért azokat a kedvenc receptjeimet gyűjtöttem össze, amelyekhez már előre bevásárolhatok, és az eredmény 30–35 perc alatt az asztalra kerül.

Íme közülük egy a Paramedica Olvasói részére:

SNIDLINGES-SONKÁS
KELKÁPOSZTA-SALÁTA 
FOKHAGYMÁS PIRÍTÓSON

Erről a salátáról bízvást állíthatom, hogy nagyon, de nagyon laktató. Amolyan télies, vigasztaló vacsora ez, amikor a piacon a recéssé bőröződött répák, fonnyadtka krumpliszemek és megkopott céklafejek között csak a ropogós kelkáposzták meg a műanyag cserepes snidlingszárak emlékeztetnek arra, voltak is, lesznek is majd újra friss zöldségek a standokon. Ez a recept is ízes cáfolata annak a sztereotípiának, amely a fejekben a salátát, mint műfajt, a búbánatos és önsanyargató diétákkal kapcsolja össze.

Hozzávalók (4 adag): 1 fej kelkáposzta (kb. 45 dkg), 30 dkg füstölt, főtt sonka, 2 csupor snidling Az öntethez: 6–6 evőkanál tejszín és tejföl, 2 evőkanál fehérborecet, 1 teáskanál porcukor, só és frissen őrölt fekete bors A pirítóshoz: 12 szelet előre csomagolt magos kenyér, 5 dkg puha vaj, 2 gerezd fokhagyma, só és frissen őrölt fekete bors.

Elkészítése:
Először leszedem a külső, vastagabb leveleket, majd a zsengébb fodrokat megmosom, és papírtörlőn megszárítom. Felvágom a füstölt, főtt sonkát apró falatokra, majd a kelleveleket jó éles késsel pici darabkákra vágom. Udvariasabban fogyaszthatók a pirítósok, ha a tetejükre halmozott egyvelegbe nem féltenyérnyi fodrokban kerülnek bele a káposztalevelek, hanem szépen szelt, vékony csíkokban. A kelkáposztacsíkokat, meg a sonkafalatokat beleszórom egy keverőtálba, s ollóval hozzájuk vágok jelentős adagnyi snidlinget. Egy kis tálkában elvegyítem a tejszínt, a tejfölt, meg a fehérborecetet, szórok hozzá kevés porcukrot, megsózom és megborsozom. A krémes, fehér öntettel összekeverem a snidlinges-sonkás kelkáposztacsíkokat, és elkezdem megpirítani a kenyérszeleteket. Összekeverem hozzájuk a puha vajat a finomra zúzott fokhagymagerezdekkel, majd megsózom és megborsozom.
A megpirult kenyérszeleteket azon melegében megkenem a fokhagymás vajjal, aztán rájuk púpozom a kelkáposztás-sonkás salátát, és már ehetünk is.

Stahl Judit